1938-ban születtem Budapesten. Egy örökbefogadott leányunk és 3 kis unokánk van.
Isten különös kegyelme, és szüleim hősies helytállása folytán túléltem a 2. világháborút és Budapest ostromát. Ráadásul már 4 éves korom óta befogadtam a szívembe Urunk Jézust, aki azóta is vállalja, hogy újból és újból helyreigazítson.

1954-ben kántori oklevelet szereztem, és sokáig részt vettem egyházzenei szolgálatokban.
Nagy áldás, hogy a Budapesti Piarista gimnáziumban megtanítottak tanulni is, dolgozni is. Ott érettségiztem 1956-ban. 1961-ben szereztem szereztem villamosmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen, és már 1958-tól dolgoztam a tv-adástechnika területén a budapesti, a kabhegyi és a tokaji tv-adókban, 63-tól pedig az orvosi elektronika területén. 

1964-ben – Isten hívásának engedve – az Esztergomi Érseki Papnevelő Intézet Hittudo­mányi Főiskoláján teológiai tanulmányokba kezdtem, hogy lelkipásztorként szolgálhassam édes hazámat. 1969-től 1976-ig több fokozaton keresztül Budapesten szereztem meg a hittudományok doktora tudományos fokozatot (Dolgozatom címe: Kísérletek a kalkedoni dogma mai értelmezésére). Műszaki felkészültségem és gyakorlatom igen jó alapnak bizonyult mindehhez. 1969-től 1979-ig lelkipásztori szolgálatban álltam különböző plébániákon. 1973-ban az Esztergomi Főszékesegyház igazgatójaként ill. az Érseki Szeminárium egyház­zene- és filozófia-tanáraként súlyos autó-baleset ért, amiből másfél év alatt épültem fel - orvosaim szerint is Isten megmagyarázhatatlan kegyelméből. ill. ajándékaként.

1979-ben - három év budapesti plébánosi szolgálat után - megházasodtam, és visszatértem a műszaki pá­lyára. Az akkor már nagy sebességre kapcsolt számítástechnika kihívásával néztem szembe, amelyben nagy segítséget jelentett az 1984-ben a BME-n megszerzett Számítástechnikai Szakmérnöki diploma. Néhány év számítástechnikai üzemeltetés után  ezzel fölvértezve tudtam bekapcsolódni a kőolajbányászatban használt bányagyutacsok technológiájának fejlesztésébe. Ennek keretében célműszereket és mérő-automatákat terveztem és készítettem el, továbbá a mérések lefolytatásához és kiértékeléséhez készítettem számítógépes programokat és eljárásokat. 

1981-ben fogadtuk örökbe Mónika leányunkat, amit nagy áldásként tartunk számon - hála Istennek - mindhárman. Már együtt közeledtünk és kapcsolódtunk be a Budafoki baptista gyülekezet életébe, ill. kötelékébe. 1982-ben vízbe, 1992-ben Szentlélekbe merítkezve. 

1992-től – a Magyaror­szági Bap­tista Egyház megbízására – egy több kötetpárt magába foglaló Bibliaolvasókönyvet és a hozzátartozó Segéd­könyvet a szülők és nevelők számára készítettem el Kertet ültetett Isten (1992) és Ki vagy te, Uram? (1994) címmel.

1995-ben az Evangéliumi Pünkösdi Közösség Bibliai Főiskolájára hívtak meg tanárnak, ahol – mai nevén Pünkösdi Teológiai Főiskola – 75 éves koromig tanítottam rendszeres teológiát, majd ószövetségi szentírástudományt, mint a Szentírástudományi Tanszék vezetője. Élvezettel és lelkesedéssel veszek részt az Urunk Jézusra épülő, és a bibliai alapokhoz ragaszkodó lelki munkások felkészítésében. Fő kutatási területem a Példabeszédek könyve, a Genezis teremtés-elbeszélései, Jóel könyve, valamint a Károli-fordítás felújítása és a bibliai héber nyelv specialitásai. , továbbá a megbízhatóan igazolt írásmagyarázat követelményeinek az összegyűjtése. Mindezekben nagyon gyümölcsözően hasznosítom a Budapesti Műszaki Egyetemen induló műszaki pályám látókörét és tapasztalatait, ami a realitások nagyfokú tiszteletében is jelentkezik, és amit igen nagyra értékelek. Igazán hálás vagyok tehát a BME alapos, magas színvonalú, a szakmai részeket az élet, sőt a kultúra egésze felé kitágító és lelkesítő felkészítéséért, valamint továbbképzéseiért. Hasonlóan hálás szívvel gondolok vissza mindazokra, akik életem további szakaszában mellettem álltak és segítettek. Különösképpen pedig családomra, köztük lányomra, vejemre és egyre növekvő unokáimra.

2013 őszén a PTF professor emeritus-szá nevezett ki, és így  továbbra is - erőmhöz mérten - részt veszek a főiskola munkájában, áldásos tevékenységében.